"A nagy káder sikere az írót ébresztette fel Munk Artúrban, s most már ambiciózusan valóban regényt készül írni... Visszatérni látszik A hinterland tervében A repülő Vucsidol világához, amikor Porvárosban játszódó történetét megformálja: a helyi színek éppen úgy biztos fogódzója, mint a katonaélet során gyűjtött tapasztalatai.. Munk Artúr most a Monarchia hadseregének a nagy szatíráját írja, szelleme ellen vezeti írói támadását, olyan módon, ahogyan csak Miroslav Krleza tette. Magyar író Munkon kívül nem nyomta meg ilyen erősen a tollát, ha az I. világháborúról szólt... Munk Artúrt nem a háború, hanem a hadsereg viselkedése érdekli, a tisztikaré, amelynek mestersége a hadviselés, de mégis a tartalékos tisztekre hárítja a frontszolgálatot... Nem tisztkarikatúrákat készít, csak a gondolkozásuk és viselkedésük embertelenségéről való vonásokat erősíti meg, olyan módon, hogy a rettegett tisztalakok időközönként rettegőkké változanak át... A hinterland olvasói azonban arról is meggyőződhetnek, hogy az író igazán elemében akkor van, amikor a frontok világát kell ábrázolnia... Tud pár mondatban Krleza honvédnovelláinak epizódjaihoz méltó elégikus képet festeni... Tudott kesernyésen szatirikus lenni... s a gúny élesebb felhangjaitól sem idegenkedett... Tagadhatatlan azonban, hogy A hinterland irányregény, s ezeknek minden hibája is megtalálható benne, az írói erényekkel egyetemben." (Bori Imre) |
