Előszó
Amikor A Dunától a Donig című könyvem a háború után megjelent, százszám kaptam az olvasóktól levelet. Mind arról érdeklődött, hogy miért hagytam ki könyvemből annak a két évnek a történetét, ami a szovjet csapathoz való átmenetel és a Budapesten történt felszabadításom között történt. Nagyon sokan pedig aziránt érdeklődtek, hogyan volt lehetséges, hogy 1943 január első hetében átmentem harmincketted magammal a szovjet csapatokhoz, és 1945. január 12-én Budapesten szabadítottak fel újra a Vörös Hadsereg egységei.
Mostani könyvemben mindkét kérdésre választ akarok adni. Más is késztetett az előszó megírására, nemcsak ezeknek a leveleknek a megválaszolása. Akik könyvemet még kézirat formájában olvasták, azok is ösztönöztek egy előszó írására, mert a könyv megkövetel bizonyos magyarázatokat.
A Dunától a Donig című könyvem dokumentálisan is igaz. Minden úgy történt, ahogy leírtam. Minden ott és akkor, ahogy a könyvben van. A személyek neve igazi és sorsuk is az volt, ahogy megírtam. Itt, ebben a könyvben kénytelen voltam ettől eltérni.
A két esztendő alatt, melynek eseményeit megírom, annyi mindén történt velem és körülöttem, olyan személyekkel voltam közvetlen kapcsolatban, amikről és akikről nem tartottam szükségesnek mindent megírni. Azért a könyv inkább csak illusztrációkat ad erről az időről. Mozaikszerűen ábrázolja a két év folyamatát. A mozaikok nincsenek összeépítve egymással, de logikus sorrendben helyezkednek el. Vagyis minden írás egymástól független, nem folytatása egyik a másiknak.
|
