ZÁRÓSZÓ
Meséljek még tovább?
Leírjam, hogy a Rio Grande-i martalócok közül néhánynak még a támadás megkezdése előtt sikerült kiszöknie a fazendából, s az ostromlók gyűrűjén az erdőben észrevétlenül átosonva, rajtaütni az üresen hagyott Nalike falun?
Leírjam, hogy a faluban csak a sebesült Apakamot és a kicsi Ocsopa-nát találták, aki nem szökött el az erdőbe, mert nem akarta magára hagyni fiatal barátját, akinek egész életére hűséget fogadott?
Leírjam, hogy a lelketlen gazemberek Ocsopanát elevenen karóba húzták? Leírjam, hogy az indiánok visszatértekor a kislány haldokolva még elmondhatta, kik gyilkolták le orvul a sebesültet s kik kínozták őt halálra? Beszéljek-e arról, hogy Alvaro végérvényesen felmondta a barátságot jó szellemeinek, s ezért a gonosz szellemek teljesen hatalmukba kerítették, minek következtében tüstént csatlakozott azokhoz, akik a fazendáról szélnek eresztett banditák nyomába szegődtek? Vagy arról, hogy a gonosztevők közül egyetlenegy nem mutatkozott többé sehol — talán csak a dögkeselyűk mesélhették volna el, mi történt velük?
Vagy arról, hogy Alvaro meg az a néhány katona, akiknek parancsnokuk titkos utasítást és párnapi szabadságot adott a gyilkosok üldözésére, szótlanul és komoran tértek vissza útjukról, és még a kapitány szigorú parancsára sem voltak hajlandók elárulni, mit végeztek ott délen, mikor ráakadtak a banditák nyomára?
Vagy talán arról, hogyan találkoztam később Jósé Fernandezzel és néhány más kagyuvej indiánnal Corumbá városában, akik odalovagoltak, hogy haza, a Bodokena lábánál fekvő temetkezési helyre szállítsák Nau-viljo csontjait, aki vérmérgezés következtében az ottani kórházban szenvedett ki?
Azt hiszem, jobb nem is emlegetni ezeket a szomorú dolgokat, amikor a „civilizált" emberek ilyen drasztikusan nyúltak bele az ősvadon történetébe ... Ez a história nem való a te idegeidnek, kedves olvasó, még ha az utolsó betűig igaz is!
Alberto Vojtéch Fric
|
