Öt detektívtörténet: öt különleges gyilkosság, öt rendkívül bonyolult, "nehéz eset". Feltörésük kemény dió, s az öt történet két főhőse: Vašátka főhadnagy, a hivatásos, és Horác festőművész, az amatőr detektív csak közös erőfeszítéssel, versengve bár, mégis egymás támogatásával tudja csak feltörni őket. A szerző nagy érdeme, hogy e detektív-magasiskola feladványai minden bonyolultságuk ellenére sem mesterkéltek, valószínűtlenek. Még ennél is nagyobb érdeme, hogy a megoldások kivétel nélkül szellemesek és logikusak. A valószerűséget legfőképpen a társadalmi háttér roppant közvetlen és hiteles ábrázolásával éri el; egyik kritikusa joggal állapította meg, hogy keveseknek sikerült például mai életünk kusza szerelmi kapcsolatainak alaptípusait oly kitűnően ábrázolnia, mint ahogy Prošková teszi - mintegy mellékesen. A leíró részek könnyed és szellemes csevegő hangja, a párbeszédek elevensége, s az alakok, s azok közül is elsősorban a nőalakok telibe talátsága teszik jóval élvezetesebbé az átlagos detektívtegényeknél ezeket az amúgy is jó sodrású, sok meglepő fordulattal szőtt, kitűnően felépített történeteket. |