Részlet a könyvből:Néhai Nagyváti Kálmán, jó nevű asztalosmester nagyobbik lánya, Juli, férjhez ment egy fiatal csillagászhoz, Majoros Bélához.
Alig kóstoltak bele a házaséletbe, szétdobta őket a sors. Szeptemberben tartották az esküvőjüket, s Bélát még ugyanabban a hónapban vidékre helyezték, a következő év márciusától pedig - amikor féléves megbízatása véget ért - a Szovjetunióban töltött három hónapot, tanulmányi ösztöndíjjal, a moszkvai, majd a leningrádi csillagvizsgálóban.
Néhány nappal férje hazaérkezése után Juli - ekkor már a nyolcadik hónapjában volt - egyik este rosszul lett, és a mentők kórházba szállították.
Még aznap éjjel megszületett a baba.
Julit a szülőszobából egy földszinti négyágyas terembe vitték. A vérveszteség, az átélt borzalmak, s az egész testében szétáradó megkönnyebbülés kavargó érzéseivel, gondolatok nélkül, az ájuláshoz hasonló mély álomba zuhant.
Reggel gyereksírásra ébredt. Erőtlen cérnahangján az ágyszomszéd kisbabája oákolt.
Juli sajgó testében újra szétömlött a megkönnyebbülés, hogy túlesett nehéz óráin, amelyekre az utóbbi időben mind gyakrabban és mind nagyobb szorongással gondolt. Ez a könnyű érzés ismét az alvás öntudatlanságába szédítette egy pillanatra, de kábultságát leküzdve felkönyökölt s hosszú másodpercekig mereven nézte lábánál a fehér dróthálós, üres kis ágyat, míg értelemmel is felfogta, hogy valóban üres.
Erőtlenül hanyatlott vissza a nedves párnára. .. |
